20. fejezet

Hello emberek! :)

Itt az ígért fejezet. Nem nagyon szeretném húzni az időt. Csak köszönetet szerenték mondani hogy a múltkor annyira "tetszik"-eltétek a történetet (+ azt húgy ma kapjátok az új fejezetet). Kérlek szépen titeket, hogy ha van kedvetek és akartok játszani a többiekkel/velem, akkor REGISZTRÁLJATOK! Lássuk a szavazást:

SZERINTETEK KI SZÓLÍTJA A VÉGÉN DAMON-T?

Elena	10 (76%)
Katherine	3 (23%)
Stefan	0 (0%)
Margaret	0 (0%)

Szavazatok száma: 13
Közvélemény-kutatás lezárva 

Nézzük, hogy bejön-e a tipp, vagy nem! 

[Damon szemszög]

„- D..a..mon. – nyögdécselte. Minden betűt fájdalmas volt kimondania. A hang irányába fordultam.”

Meglepődötten néztem az illetőre. Közelebb akart jönni, de elesett. Odarohantam és a hónaljánál fogva felemeltem a földről. Felkaptam a karomba és finom csókot leheltem az ajkaira. Elena ajkaira. ÉLT! Erőtlenül hátradöntötte a fejét.
- Hallasz Elena? – kérdeztem, az izgatottságtól szinte kiabáltam.
- Szomjas..vagyok – csak ennyit bírt kinyögni. Berontottam a házba és leraktam a kanapéra. Gyorsan a konyhába szaladtam, töltöttem egy pohár vizet és a szájához nyomtam. Nagyokat kortyolt, az egészet megitta egyszerre. – Szomjas vagyok. – ismételte megint. De hát most ivott meg 2 deciliter vizet egy huzamra. Felhúztam a szemöldökömet. Mi baja lehet? Ismét töltöttem egy pohárral. Ezt is egyből felhajtotta. Már nem szólt semmit, csak szorosan ölelt. Megpusziltam a nyakát, ő is így tett. Pár percig így voltunk, mozdulatlanul. De ezt a jelentet Elena törte meg. Nagyon meglepődtem mikor azt éreztem, hogy markolássza valaki a torkomat. A lány, akit szerettem, próbálta eltalálni a helyes vénát, hogy igyon belőle. Kissé ügyetlen volt. Várjunk csak! Elena szomjas, nem csillapította ezt a vágyat a víz. Most pedig a nyaki ütőeremet keresi. Elena..vámpír! A gondolattól felpattantam, értelmetlenül nézett rám. Tudhattam volna! Adtam neki a véremből, megölték később pedig a Salvatore ház verandájánál találom. VÁMPÍR LETT! Akaratlanul is elmosolyodtam. Örökké együtt élhetünk…
- Minden rendben? – kérdeztem leülve a kanapéra.
- Persze, csak szomjas vagyok. – válaszolt. Hát igen. Ekkor a szemei alatt valami kékeslilára színeződött. A szeme pedig a megszokottból vörössé változott.
- Figyelj Elena! – mondtam két kezem közé fogva a fejét. – Innod kell. Akár a véremből. Akkor változol át teljesen. Szeretlek. Nagyon. Nem hagyom, hogy elmenj erről a világról. – neki se kellett több. Hátradöntött a kanapén, felém hajolva feltépte a nyakamat. Szívni kezdte a véremet. Nem is gondoltam, hogy ez ennyire jó érzés. Akit szeretek issza a vérem. Éreztem, ahogy kontrollálja a véráramlást.

[Elena szemszög]

Damon puha, ám hideg kezeivel felsegített a földről. Olyan rosszul voltam, annyira erőtlen. Úgy éreztem magam, mint akit egész nap vertek, megállás nélkül. Az összes testrészem sajgott. Megpróbáltam visszaemlékezni mi történt, nagy erőt vett igénybe. De inkább nem próbálkoztam vele, mert hatalmas fájdalom hasított a fejembe. Damon hozott egy pohár vizet. Nem teltem be vele. Éreztem, ahogy valami kaparja a torkomat, és semmihez nem fogható éhség uralkodik el rajtam. Mikor átöltem azt a férfit, akit szeretek, hallottam, ahogyan ver a szíve és áramlik a vére. Miért érzem ezt? Pár percen belül, azonban elmagyarázta miért van ez. Vámpír vagyok. De hogy lehetséges ez? Sohase hittem volna, hogy valaha maga a sötétség leszek.

A férfi megengedte, hogy igyak a véréből. Hátradöntöttem a kanapén, így a nyakát szabadon hagyva. Hátradobtam a hajamat és fölé hajoltam. Tapasztalatlanul haraptam bele a nyaki ütőerébe. Megéreztem a vér különleges ízét. Sohase hittem, hogy ez ennyire finom. Szívni kezdtem az édes nedű folyadékot, Damon beleremegett a gyönyörbe. A szomjam csillapodni kezdett, így abbahagytam az ívást és felültem. Ő is csatlakozott hozzám. Felé fordította a fejemet.
- Szeretlek. – suttogta és mit sem törődve a vérrel a számon, megcsókolt. Viszonoztam azt, amennyire csak tudtam.
- Én is. – mondtam. Ekkor kitörtek a könnyeim. – Azt hittem vége az életemnek. Részben vége is. – nevettem az utolsónál. – Örülök, hogy itt vagy mellettem! – szorosan átölelt.
- Ne hidd, hogy én nem örülök. – kuncogott ő is. A gyönyörű, fenséges kék szemeiből egy nagy könnycsepp gördült le; gyorsan letöröltem.
- Itt vagyok. Itt. – suttogtam olyan halkan, ahogy csak tudtam. A fejemet az izmos vállára hajtottam.
- Itt vagy Te, aki immár a sötétség királynője. – bóknak szánta. Erre én csak elmosolyodtam és belebokszoltam a vállába. Valamennyire erősebbnek érzem magamat, de még így is ő az hős.  – Mindeni azt hitte, meghaltál. Elena, annyira szeretlek, jobban, mint gondolnád. Amit tegnap reggel éreztem, az szörnyű volt. Azt hittem végleg elveszítettelek. – mesélte végigsimítva az arcomat. – Örülök, hogy ez nem így van. Nagyon örülök. – mosolyodott el. – Szólnunk kell mindenkinek! – mondta felpattanva az ágyról. Megragadtam a pólóját a hasánál fogva, így kilátszódott izmos felső felsőteste. Visszahúztam a kanapéra.
- Majd később! Először is mondanom kell valamit! – intettem figyelemre. – Amit mondtam, hogy soha nem szerettelek, nem volt igaz. Stefan megigézve mondta, hogy tegyem azt. Az egyik énem ellenkezett. De amit befolyásolt, az nagyobb volt. Ne haragudj! Légy szíves. Kezdettől fogva úgy éreztem, vonz irántad valami. Hiába Stefan-t szerettem, be kellett látnom, hogy van egy hátborzongatóan helyes bátyja. Aki annyira rejtélyes, helyes és néha szarkasztikus, de annyira hogy beleremegek. A szarkasztikus-t csak jó értelembe vedd! – mosolyogtam végig. Azt hittem, belepirulok a mondandómba, de nem annyira, mint vártam. Talán vámpírként jobban kimondom a tutit.
- Ha már a lelkizős résznél tartunk, amit értékelek, akkor nekem is be kell vallanom valamit. Eleinte talán csak Katherine-t láttam benned, de miután megismertelek, rádöbbentem, hogy ennél sokkal többről van szó. Mindennap vonzottál és már alig tudtam magamat távol tartani tőled. Nem rossz értelembe, tehát nem a véred miatt. Igaz, mindig azzal fenyegetőztem Stefannak. – nevetett, én csak mosolyogtam a dolgon. – Ha már Kathnél és Stefikénél tartunk, akkor még el kell mondanom valamit. Ma az erdőbe, próbáltam elnyomni az érzéseimet, a hiányérzeteddel kapcsolatban. El akartam terelni a gondolataimat. Mikor meghallottam egy lányt dúdolni odamentem hozzá és próbáltam elcsábítani, hogy vérét rontsam. Ez részben sikerült is. – féltékenység fogott el, mikor megpróbálta elcsábítani azt, a lányt. Felhúztam a szemöldökömet. – Mikor szívtam a vérét, akkor megjelent Katherine, és azt mondta, hogy tudja milyen befolyásolható vagyok. Nem foglalkoztam vele, tovább ittam a vérét. Ekkor a lány, akit Margaretnek hívnak egy fakarót szúrt belém, fatölténnyel lőtt és verbéna bombát használt a gyengítésemhez. – Minden féltékenység elszállt belőlem. Tudtam, Damon nem csalna meg. Jobban szeret, mint bárki mást. Mikor meghallottam, hogy a lány bántotta a férfit, akit szeretek, a kezemet ökölbe szorítottam. – Az után Kat fogott le, és mondta Margaretnek, hogy döfjön a szívembe karót. Sikerült is volna, ha nem futok el gyorsan Alaric-hoz. Szerintem az a dög, mindent kitervelt. Tudta, hogy a bánkódásom miatt az erdőbe fogok kijutni. – foglalta össze a sztorit. Nagyon törtem a fejemet hogy mire akar ezzel kilyukadni. – Ez most lényegtelen. Csak gondoltam, jobb, ha tudod. – mosolygott.
- Biztos nem csináltál mást azzal a lánnyal? – húztam fel ismét a szemöldököm. Elnevette magát.
- Csak megpusziltam a nyakát, hogy azt higgye, jó szándék vezérel. De aztán, megcsapoltam.
- És hogy pusziltad meg? – kérdeztem. Mire ő kajánul vigyorogni kezdett. Már csak azt vettem észre, hogy a kanapén fekszem Damon pedig felém tornyosul.
- Így, csak nem ennyi érzelemmel. – mondta, miközben puszilgatta a nyakamat. Nevetni kezdtem, e mellet pedig még csikis is voltam. Bevetve vámpírgyorsaságomat, én magasodtam Damon fölé. Huncuton vigyorogni kezdett. Újra elöntött a vágy, hogy megharapjam. Levettem róla a felsőt és finoman átszakítottam a vállán lévő húst. Szívni kezdtem a vérét.
- Csak lassan. – mondta nevetve. A hajam csiklandozhatták a felsőtestét, mivel ficánkolni kezdett.
- Te jössz! – mosolyogtam. Ismét Damon volt felül. Lejjebb húzta a törölközőt, mivel csak az volt rajtam. Viszont nem teljesen, mivel még eltakarta a dekoltázsomat is. 
- Biztos, hogy ezt szeretnéd? – kérdezte félénken. Szaporán bólogatni kezdtem. Lehúztam a fejét a nyakamhoz. Mielőtt megharapott volna, puszikkal árasztotta el nyakam körüli részt. Nagyon gondoskodó. Finoman átszúrta a vékony bőrömet és szívni kezdte a vérem. Most már tudom mit érezhetett. Nagyon jóleső érzés árasztott el, hogy az issza a véremet, akit szeretek. Ő nem ivott olyan sokat, mint én. Mikor abbahagyta vissza akartam húzni a fejét, de ellenállásba ütközött. – Elég volt, Elena. – mosolygott. Büszkén vigyorogtam én is. Már megint én voltam felül, nem tudom, hogy csinálja. Fáradtan letettem fejemet a mellkasára és lassan álomba zuhantam.

Reggel ismét úgy ébredtem, ahogyan elaludtam. Azt hittem, az egész csak egy álom. De ez valóság. Damon izmos felsőtestén feküdtem. Mintha semmi nem történt volna. Pedig igazán történt. A sötét oldalon állok, szörnyeteg vagyok, aki véren él. Mégis jóleső érzés árasztott el, hogy tegnap Damon vére táplált. Örülök, hogy élek. Még ha nem is emberként, de újra az élők sorába tudhatom magamat. Na, jó, azért nem teljesen. Nyújtózkodni kezdtem, ekkor láttam, hogy az én hősöm is felébredt.
- Jó reggelt! – mondta. Tudhattam volna. Mindig ezzel köszönt. Akaratlanul is vigyorogni kezdtem. – Nem vagy éhes? – érdeklődött.
- Tele ettem magamat tegnap. – válaszoltam, és ekkor „felmorgott” a gyomrom. Mindig éhes leszek/vagyok? – Bár..
- Értem én. – mosolygott. – Viszont ezt majd kontrollálnunk kell. – mondta gyengéden. – Az elején még természetes, hogy éhes vagy, de nem ehetsz majd mindig. Azt is meg kell tanulnod, hogy viselkedj ember közelében. Mert érzed a szívverését, a vére áramlását. – ezeket nem csak embernél éreztem. Nála is. – Akár vámpírnál is érezheted. – tette hozzá, mint aki olvas a gondolataimban. Gépiesen bólintottam, mire ő összecsapta a tenyerét és felpattant a kanapéról. - Mivel törülközőbe nem lehetsz egész nap, így elmegyek a bevásároló központba, beszerzek pár ruhát. – szólni akartam, hogy én is szeretnék menni, de közbeszólt – Nem, nem jöhetsz velem. Elena, azt hiszik, hogy elhunytál, nem rémülnének halálra, ha meglátnának?! – van benne valami. – Menj le a pincébe, ott találsz vért a hűtőben. Melegítsd meg. – igazított útba. Felkapott magára egy fekete inget, gyorsan megpuszilta a homlokomat és már a házba sem volt.

Lementem a pincébe, és megtaláltam a keresett hűtőt, pontosabban fagyasztót. Felnyitottam a tetejét és ki vettem egy zacskó vért. Soha nem hittem volna, hogy ilyenen fogok élni. Az újdonsült vámpír erőimet kihasználva, megpróbáltam felszaladni a felső szinte. Sikerült is. Büszke érzés áradt szét a testemben. Beraktam a mikroba a vörös színű folyadékot, közben pedig az ablakhoz léptem. Elhúztam a függönyt, mit sem számítva arra, hogy mi fog történni. A nap perzselte a bőrömet, égette és éreztem, ahogy marcangol. A szemem elé kaptam, de így sem volt jobb. Próbáltam eljönni onnan, de nem sikerült. A lábam a földbe gyökerezett. Megmentőm húzott el az ablaktól, és azonnal behúzta a függönyt. Gyorsan kikapta a mikroból a vért és itatni kezdte velem. Enyhültek a fájdalmaim, végül már semmit nem éreztem. Lassan kinyitottam szemeimet, Damon térdelt előttem. Észre se vettem, hogy lerakott a kanapéra.
- Jól vagy? – bólintottam. Lehúzott az ujjáról valamit. A nap halvány sugarai, amely behatolt a függönyön, megvilágította az ékszert. Egy gyűrű volt. Ráhúzta az ujjaimra. – Hord addig, míg át nem hívom a többieket. Én szerintem úgy se megyek ki a napra. Viszont, ha te élvezni szeretnéd a napsütést az ablaknál, tőlem oké. Csak ne a gyűrű nélkül. – oktatott ki.
- Rendben, Tanító bácsi. – mondtam gúnyosan. Nevetni kezdtünk, de ezt a pillanatot csak egy zacskócsörgés zavarta meg. Damon kivette azt a ruhát, amelyet beszerzett a boltban.
- Nem tudom, mennyire van nyárias/tavaszias hangulatod, de igazán szép idő van odakint. Remélem, élvezed majd az erkélyen mászkálást: ebben a ruhában. – elkerekedett a szemem. Egy finom vonású, fekete ruhát rakott elém, amelyen lilás „foltok” díszlettek. A mell alatti résznél volt egy vastagabb fekete szalag, felül pedig pántos volt. Kikaptam a kezéből a ruhát. – Ájáj! – mondta, mert már álltam is fel. – Gondolom, fehér neműk is kellenek. – vigyorodott el. Kezembe nyomott egy táskát. – Most már mehetsz! A fürdőszobába nyugodtan átöltözhetsz. – nem tétováztam tovább. Alig vártam, hogy felvegyem ezt a csodaszép ruhát. Berohantam Damon fürdőjébe. Hatalmas volt, és ahhoz képest, hogy ő lakik itt, milyen rendezett. Gyorsan letusoltam, bár nem jó emlékek fogtak el a káddal és vízzel kapcsolatban. Nem tudom miért, de rettegtem tőle. Mikor végeztem, azonnal kiszálltam. Felkaptam magamra a bugyit és egy melltartót is. Pont eltalálta a méretet. Megnéztem még egyszer a ruhát, mielőtt felvettem volna. Izgatottan húztam magamra. Megfésülködtem és úgy libbentem ki Damon elé.
- Na, milyen? – kérdeztem, és azt reméltem nagyon fog tetszeni neki.
- Csodálatos, mint mindig. – válaszolt ragyogó szemekkel. Vigyorogva megcsókoltam.

Elena ruhája:

Kattints rá a nagyobb méretért!