14. fejezet

Hello Emberek! :)
Meghoztam nektek a legújabb fejezetet. Remélem tetszeni fog. Ha igen, akkor írjatok kommentárt vagy "tetszikezzetek". Természetesen nem muszáj, csak ha akartok. Nekem nagyon jó napom volt .És nektek?  

Jó olvasgatást!

Damon tehetetlenül járkált fel-alá a lakásban. Ezernyi kérdés árasztotta el. Menjen a Gilbert házhoz és mentse meg Jennát vagy a szerelemét, Elenát? Elena. Elena. Elena. Ez nem kérdés, gondolta. Viszont ha a lány nagynénijét valami baj éri, akkor a szeretett hölgye szomorú lesz. Gondolkozz már, Damon! A francba, a szerelem tényleg szívás.

Egyre hűvösebb lett az idő, tombolt a vihar. Az eső zuhog, dörög az ég. A fák szinte ki akarnak törni helyükről. Tehetetlen vagyok, gondolta Elena, és gyenge. Megpróbált felülni, de nem sikerült neki. Minden ereje elhagyta.
- Anyu, apu, segítsetek! – nyöszörögte. – Kérlek..

Jennát mintha egy „láthatatlan valami” fojtogatta volna. Jeremy leszaladt a sikításra és megpróbálta elkapni a betolakodót, de nem sikerült, meg se bírta mozdítani a lényt. Nem tudta mit tegyen. Visszagondolt őse naplójára, úgy emlékezett, hogy volt erről a lényről szó. Magában újra és újra fellapozgatta a naplót, de nem rémlett neki semmi. Aztán beugrott. Croatan*. A gondolatra is kirázta a hideg. Összeszedve minden bátorságát kimondta a kulcsszót.
- Aperio Oris*! – Fedd fel magadat! Semmi nem történt. Megismételte még egyszer erőteljesen a szót. – Aperio Oris! – Ekkor a „láthatatlan valami” egy pillanatra felfedte arcát. Az igazi arcát, legalábbis akibe beleszállt. De csak pár másodpercre fedte fel kilétét, mivel utána eltűnt..

- Elena! – ismételte még egyszer a hang és már ott is teremt a lány mellett. Caroline volt az. Csodálatosan nézett ki – mint mindig. Ruhája és sminkje összhangban volt. Haja pedig ki volt simítva, így még hosszabbnak látszott.  Egy fekete farmert viselt, amelynek répaszára volt így kiadta a lány elbűvölő alakját. Csak egy kapucni volt rajta – legalábbis felül, az alatt pedig: szintén egy fekete topp. Vékony lábaival leguggolt Elena mellé és felvette a földről.
- Úristen.. – suttogta. – Elena! – szólította még egyszer erőteljesen.

Damon minden vámpírsebességét összeszedve egy pillanat alatt a Gilbert házhoz futott.  Remélte, hogy itt találja Elenát és az egészet csak képzelődte.

Kopogás nélkül benyitott a házba. Jenna nyugodtan a kanapén feküdt, ezek szerint semmire nem emlékszik. Jeremy robogott ki a konyhából, nagyon ideges volt.
- Mit keresel itt? – kérdezte feszülten és bunkón. – Semmi keresni valód itt. Tűnj el!
- Álljon meg a menet, öcsi! – mondta a falhoz szorítva. – Elena itt van? HOL VAN? – kérdezte kiemelve minden szót.
- Itt. – szólalt meg egy hang mögöttük, mind a ketten arra néztek.
- Nézzenek oda, a szöszi valami jót is képes tenni. – vigyorgott Damon.
- Fogd be! – vágott vissza és Elenát felvitte a szobájába. Jeremy erőteljesen hasba vágta az idősebbik Salvatore-nek, bár tudta, meg se kottyan neki. A lányok után szaladt.

Lassan benyitott a szobába, s Elena ágyához rohant. Kezét végigsimította a nővére arcán, csak most vette észre hogy a lány csurom vizes. Caroline gondoskodóan barátnője mellé lépett és a törölközővel letörölte az arcáról a vizet.
- Elena. – szólogatták, nem reagált erre sem. Damon lépett fel a szobába, nagyon feszült volt, ilyennek még nem lehetett látni. Rugalmasan szeretett hölgye mellé lépett és felkapta a kezeibe, a fürdőbe robogott vele.
- Damon! Damon, mit csinálsz? – rohant utána Caroline.
- Fel kell melegíteni. Engedj forró vizet! És rakd bele! – utasította. – Siess már! – a lány engedelmesen bólintott és megengedte a folyadékot a fürdőszobában.
- Ezt majd én elintézem. Nem tudom, mit szólna hozzá Elena, ha látnád.. – mondta szarkazmussal tele a hangjában.
- Úgy teszel mintha..
- Fogd be és tűnés! – szólt erőteljesen. Damon megforgatta a szemét és visszament Elena szobájába. Jeremy még mindig az ágyon ült. Aggódóan nézett.
- Jól van? – érdeklődött.
- Jól lesz. – válaszolt. – Mi történt itthon? – kérdezte erőteljesen. Jer megvonta a vállát, Damonnak se kellett ennél több, a falhoz szorította miközben a nyakát szorongatta. A fiatal Gilbert a férfi kezét markolászta és levegő után kapkodott. A fickó engedett a szorításon és elismételte még egyszer a kérdését.
- Croatan. – mikor kimondta Elena öccse, megint összerezzent.
- Hogy micsoda? –
- C-R-O-A-T-A-N. – emelt ki minden szót.
- Ezt az előbb is hallottam. – mondta gúnyosan. – Mit jelent ez? Mit kell tudnunk róla?
- Gyere! – intett a kezével.

Jeremy gyors léptekkel ballagott a szobája felé. Beinvitálta Damon-t és becsukta az ajtót. Előkereste őse naplóját, először nem találta, de meglelte a szekrénye egyik zugában.
- Erről a lényről azt kell tudnunk, hogy egy szörnyeteg. Képes más ember, vagy természetfeletti lénybe beleszállni és irányítani azt. A „Aperio Oris!” azaz Fedd fel magadat! „igével” lehet meglátni, hogy kibe szállt bele.
- És sikerült megmentened Jennát? – kérdezte. Erre Jeremy csak horkantott. – Ezt igennek veszem.
- Az is, szerinted most békésen feküdne a nappaliba? – Damon nyitotta volna a száját de Jeremy megelőzte. – Erre ne válaszolj. – gúnyolódott.
- Láttad, hogy ki a megszállott? – Jer lassan bólintott.
- Nem hiszem, hogy tudni szeretnéd..
- Mi.. – kezdett bele mondatába, de félbeszakították. Caroline rontott be a szobába.
- Elena felébredt!

Mind a hárman a lány szobájába rohantak. Rossz volt így látni. Olyan volt, mint aki beteg. Arcáról a fáradtság és a fájdalmat lehetett leolvasni. Elnyúlva feküdt az ágyon, mint egy kisbéka. Damon leült az ágyra és csókot lehet a lány szájára.
- Én megyek! – szólt Caroline. Elena ellenkezett volna, de már nem tudott.  A barátnője már nem volt a szobában. ( Végül is, amúgy se tudott volna szólni, mert Damon még mindig csókolta a lányt. Jeremy finnyásan nézett. )
- Nem lehetne később? – gúnyosan nézett Damon-ra.
- Bocsi, szívem. – mondta Jeremynek félvállról. – Jobban vagy?  - fordult Elenához és végigsimította a puha arcát. Olyan tökéletes, gondolta Damon, Tőle jobb lány nincs a világon. Jó a vére, szólalt meg a férfi gondolatában a vámpír éne. Kuss, ellenkezett Damon.
- Egy kicsit, de nem tudom mi az a jól. – nevetett. A Salvatore csak vigyorgott, mint a tejbe tök.

Későre járt, 11 óra elmúlt. Elenát hagyniuk kell pihenni, mivel a lány szeretett volna suliba menni. Ugyan már? Ki szeretne? Jeremy nővére viszont még is szeretett volna. Átlagos életet akart élni. Olyat, amibe nincsenek vámpírok, természetfeletti lények. Egy normális életet szeretne, mert ami most van az koránt sem átlagos. Szereti Damon-t, és vele is akar lenni. De, egy részében mindig ott van, hogy a férfi mindig fiatal lesz, miközben ő vén s nem lesz gyermeke. Hacsak, a sötétség királynőévé nem válik. Őszintén meg mondva, ezek a gondolatok már ezerszer – minimum – megfordultak a fejében. A két fiú kiment, jó éjszakát kívántak Elenának s halkan becsukták az ajtót.

Lementek a nappaliba megnézni, hogy Jenna épségben van-e. Ott feküdt nyugodtan, mint akinek semmi gondja sincs. Pedig volt, bőven. Nem is tudta, hogy milyen dolgok vannak körülötte és mi vár még rá. A két fiú a konyhába ment, hogy fel ne keltsék Jennát.
- Szóval ki volt az? – kérdezte feszülten Damon.
- Hogyhogy kicsoda? Micsoda?
- Tudod a .. – krákogott egyet. – a Cro.. – Jeremy meg se várta, a szavába vágott:
- Ja, tényleg. Szóval biztos, hogy tudni szeretnéd?
- Természetesen. Mond már! Megöl a kíváncsiság.
- Aki kíváncsi hamar megöregszik.
- Ennél jobban hova öregedjek? – mutatott az arcára. – 160 éves múltam, és még mindig friss és üde vagyok. – mondta mintha valaminek a reklámarca lenne és különös női hangon beszélt.
- Ez nem vicces.
- Dehogynem. Na, mond már! Fogytán a türelmem. – mondta, az egyik lábáról a másikra állva.
- Rendben, Stefan.
- Hogy mi van? – kérdezte értetlenül..

* megjegyzés: Igaz történet: a Roanoke Elveszett Kolóniát 1587-ben alapították, 1590-ben nyilvánították eltűntnek. Egyetlen vésett üzenet maradt fel a gyarmatból.  Croatan.
forrás: Melissa, de la Cruz – Rettegés című könyve.

*  „Aperio Oris! – Fedd fel magadat!” Szavak is Melissa történetéből származnak.