2. fejezet

Itt van az új (szar) fejezet. XD Nekem nem nagyon tetszik, ezt is nagy nehezen szenvedtem ki. Semmi ötletem sem volt. Aztán enciiiii-vel tanakodtunk, és adott pár ötletet, az a következő fejezetbe lesz benne. :P Addig is élvezzétek a ( SPOILER ) Katherine és Damon "párbaj-t".

Azt hittem Stefan volt az, de csalódnom kellett, ugyanis Damont láttam meg. Lassan odalépett hozzám és finoman a számra tapasztotta a száját, furcsálltam is, de egyetlen porcikám se húzódott el tőle. Ekkor hirtelen félbeszakadt az álmom ugyan is felébredtem. Tiszta verejték voltam mindenütt és a hideg rázott. Ezt az álom váltotta volna ki belőlem? A fürdőszobába mentem és megmostam az arcomat, az órán megakadt a szemem: éjfél múlt 5 perccel. Próbálnék elaludni, de akkor ezek szerint tényleg nem fog menni, nem is próbálkoztam, tulajdonképpen álmos se voltam. Ezért halkan lementem a nappaliba nehogy Damon felébredjen, úgy láttam alszik is, ezért kimentem a konyhába inni egy kicsit.  Ekkor majdnem a szívinfarktus kapott el, nagyon csend volt a házba erre ő megkérdezi:
- Mi van, nem tudsz aludni? – még szerencse hogy a pohár nem a kezembe volt különben elejtettem volna, a szívemhez kaptam, tényleg a frászt hozta rám.
- Normális vagy? – kérdeztem, de a kezem még mindig a szívem fölött volt. Nem kellett volna, hogy itt aludjon, elhiszem, hogy Stefan azt akarja biztonságba legyek. De pont Damon-t kellett választania?
- Normális voltam én valaha is? – tette fel a csípős kérdését, én már kezdtem volna válaszolni, de nem hagyta. – Na, jó erre ne válaszolj! – mondta majd nevetni kezdett. Én egyáltalán nem voltam most ilyen kedvembe. Legszívesebben visszatekertem volna az időt mind addig míg Katherine nem jött vissza a városba. Addig is élvezhettem volna Stefannal a perceket. Erre most az a legjobb dolgom, hogy rágódjak a dolgon, és próbáljak röhögni Damon hülye „viccein”, ha egyáltalán viccnek szánja azokat.
- Damon, szeretném, ha hazamennél! – mondtam ki hirtelen, még én se gondoltam át mit mondok, hiszen egy részem azt akarta, hogy itt maradjon, mivel nem szívesen találkoznék a gonosz másommal.
- Hát, ha ennyire akarod! – mondta könnyedén majd az ajtó felé sietett, de megállt miközben odaszóltam neki.
- Köszönöm. - suttogtam halkan, de a kifejlett érzékszervével úgy is meghallja.
-  Még is mit, Elena? – kérdezte tőlem miközben megfordult majd szemei szinte perzselték a bőrömet. Nem válaszoltam, ezért végleg úgy gondolta itt az ideje mennie így hamarosan el is viharzott. Megtörölgettem a homlokomat és lehuppantam a kanapéra ahol nem rég Damon feküdt.  Mélyeket sóhajtottam majd lassan kezdtem lehunyni a szememet, hirtelen az álom jött rám, de egyszer csak, mint egy fekete alakot láttam volna majd az hirtelen eltűnt. Biztos csak képzelődöm, ezt csak az álmosság tetteti velem. De nem képzelődtem, még csak nem is hallucináltam, az az alak ott volt előttem én pedig csak álmosan bámultam rá, majd abban a pillanatban mikor elkezdett felém lépni bekapcsolt az agyam. Menekülj! A legnagyobb gyorsasággal – ami tőlem tellett – felálltam, de amilyen szerencsétlen vagyok el is estem.
- Mi az kis Elena?! – kérdezte majd gonoszan kacagni kezdett, akkor jöttem rá hogy szinte ugyanolyan hangja van mint nekem. Katherine! Csak ő lehet, félve felnéztem és ekkor már tisztán láttam az arcát. Ugyanolyan volt a szeme, a szája, az orra, minden egyes porcikám, kivéve a hajunk, mivel neki hosszú göndör fürtjei voltak.
- Mimimi…t akarsz? – dadogtam és lassan felálltam.
- Ne segítsek? – kérdezte majd a hátam mögött termett és előre lökött.
- Hagyd békén őt, te ribanc! – hallottam a távolból egy éles reszelős hangot majd közelebbről is megtekinthettem. Az illetőnek az arcán düh volt és harag, legszívesebben megölte volna a hasonmásomat. Damon volt az.
- Damon hm.. olyan helyes vagy, ilyenkor! – mondta édes kislányos hangon majd gonoszan felnevetett.
- Te meg olyan dög vagy! – vágta rá és nekiszorította a falnak. – Most eltűnsz a fenébe, vagy véged! – fenyegette meg őt, de én csak ülve néztem az eseményeket, teljesen leblokkoltam.
- Tényleg Damon? Komolyan? Ne viccelj már! – mondta majd megint nevetgélni kezdett és hirtelen helyet cserélt Damonnal, de nem kegyelmezett neki. Egyre jobban szorította a légcsövét majd engedni kezdett a szorításból. Közeledni kezdett a feje a fiú arcához majd szinte már alig volt köztük 2 cm. Eközben Damon meglendítette a kezét majd egy jókorát behúzott Katherinnek.
- Kóstold meg az élet csodálatos ízét! – mondta gonoszan és kivillantotta szemfogát.  A vámpírlányt ez sem hatotta meg, a legnagyobb sebességgel felállt és felemelte Damont a pólójánál fogva.
- Soha sem fog megszabadulni tőlem! – mondta suttogva a fiú fülébe majd egy puszit nyomott az arcára és hamarosan el is tűnt a házból.
- Öh! – nyögtem miközben megpróbáltam felállni, első próbálkozásra nem sikerült, de másodikra igen, mivel a szerelmem bátyja segített feltápászkodni. Helyet foglaltam a kanapén és a gondolataimba az előző események játszottak le. Újra és újra. Ekkor egy ismerős alak nyitott be az ajtón Jeremy volt az. Odarohantam hozzá és megöleltem, ő nem tétovázott egyből viszonozta.
- Jól vagy? – kérdezte miközben végigsimította a kócos hajamat. – Mi történt? – érdeklődött, mert látta, hogy Damon is itt van.
- Katherine.. Katherine. – ismételtem és könnyek törtek ki belőlem, amit már egy ideje tartogattam. Jeremy nyugtatgatott, nagyon jól esett, örültem, hogy újra itt van.
- Jenna? – kérdeztem kisírt szemeimmel.
-  Ma hazaengedik, délelőtt megyek érte. – válaszolt és még mindig szorosan ölelt, majd Damonra pillantott szúrós tekintettel.
- Jobb, ha megyek. . – mondta sóhajtózva, de már ekkor nem a kanapén ült, hanem az ajtóban állt. – Jó éjt! – mosolygott egyet – természetesen ez nem volt őszinte – majd becsapta az ajtót. Ekkor esett le, hogy meg sem köszöntem neki, mert valószínűleg most nem lennék itt.
- Menj pihenj le! Ahogy látom, rád fér! – mondta mosolyogva majd felkísért a lépcsőn.
- Veled mi lesz? – kérdeztem a karjaiba kapaszkodva.
- Itt leszek a másik szobába, ha baj van, kiabálj nekem, nyugodtan! – mosolygott még mindig, majd adott egy „jó éjt” puszit és egy ölelést, természetesen viszonoztam és elindultam a szobám felé. Még mindig különböző gondolatok jártak a fejemben. Katherine miket művelhetne velem? Jeremy pedig a legjobb öcs a világon, nem is kívánhattam volna tőle jobb testvért.